Attol remeljuk a boldogsagot, hogy akaratunkat raeroltetjuk masokra. Csoportosan vagy egyenileg.
De ez tevedes. Ettol biztos nem leszunk igazan boldogak.
Ajanlom ezt a gondolatot az IMF es az Europai Unio vezetoinek, akik akaratukat most eppen Magyarorszagra akarjak raeroltetni.
Állítom, hogy aki nem olvasta Frédérick Leboyer “A gyöngéd születés” című könyvét vagy nem érez rá magától a benne tárgyalt összefüggésekre, annak nincs alapja a spiritualitásban. Csak az ember testi mivoltának érzékenységét és sebezhetőségét ismerve ébredhet bennünk igaz együttérzés, először az ártatlanokkal szemben.
Hogy tudnád ellenségedet szeretni, ha még az ártatlanokat sem szereted?
Nincs az az ember, aki, ha teljesen ismerne, tudna még szeretni. Ez a tudat elkeserítő.
Továbbá előző bejegyzésemből nehogy valaki azt a következtetést vonja le, hogy ha visszatérünk az állati ösztönökhöz, az megoldás. Az állatok ugyanis olyan szenvedéseket kénytelenek elviselni pusztán ösztönre utaltságuk folytán, amiket nem érdemes kipróbálni.
Az állatok közül néhány meglepő életszentségről tesz tanúságot. Az, amilyen alázattal viselik a sorsukat és végzik a feladatukat, elgondolkoztathat minket. Ilyen volt a szomszédom fekete macskája is, aki pár napja pusztult el. Rengeteg bölcsesség, alázat és türelem volt ebben a macskában.
Ramana Maharishi mondta, hogy néha az állatok is elérhetik a megvilágosodást. Úgy gondolom, hogy a szomszédomnak már két olyan állata is volt, aki legalább a szeretet szintjét elérte.
Egy olyan utópisztikus társadalomról álmodok, ahol a közösség alapját nem a törvény de nem is a vallás képezi, hanem egy a költészetet is meghaladó misztika.
Igen, a legtisztább, kreatív, határtalan problémamegoldó képességű misztika.
Mehalt egy hiteles munkásember, aki az Árpád névre halgatott. Azt hiszem soha nem adott ki gyenge minőségű munkát a kezéből, és keményen dolgozott sok éven át. Rákos betegség vitte el, még mielőtt élvezhette volna egy kicsit a nyugdíjas éveket.
Ez a szamszára egyik legdöbbenetesebb velejárója: meghalunk. Egy értékes emberi test egyszer csak megszűnik élni. A rokonok itt maradnak a veszteséggel. A halottal nem tudjuk mi lesz. Nem válaszol erre hitelesen sem a Bardo Tödol sem az Egyiptomi Halottaskönyv.
De hinnünk kell, illik és érdemes az univerzális igazságosságban. Égy érzem, Árpi bácsi jót érdemel egy hitelesen végigvitt élet után.
“Adj Uram örök nyugodalmat neki! És az örök világosság fényeskedjék neki!”
Történt még néhány más dolog is, de ezt a megemlékezést nem szennyezem be hétköznapi dolgaimmal.
Így szólt a Magasztos:
Van szenvedés.
A születés szenvedés,
A halál szenvedés,
Együtt lenni azzal, akit nem kedvelünk, szenvedés,
Távol lenni attól, akit kedvelünk, szenvedés.
S az is csak szenvedés, hogy amire vágyunk,
Azt meg nem találjuk.
Világunk tele van erőszakkal. Szinte teljes társadalmi berendezkedésünk az egymástól való félelem és az egymás iránti közöny megnyílvánulása.
Ha ezen változtatni akarsz, tudd, hogy olyan vagy mint egy csepp tea a hatalmas tengerben. Légy egy csepp tea a hatalmas tengerben, ha tudsz! Ennél erényesebb cselekdet nincsen.
Milyen tragikusan nevetségesek emberi játszmáink, az ahogy egymást többé vagy kevésbé be próbáljuk csapni, kisebb vagy nagyobb ideiglenes előnyökért.
Aztán ezzel párhuzamosan a méhek és a kis kék pillangó körülszállják a virágokat az utcaszélen, és Isten hasonlíthatatlan szépsége nyilvánvalóvá válik. Egy pillanatra bepillantást nyerek a mennyországba, ahol nincsenek játszmák, sem vesztesek, sem győztesek…
Van jó néhány olyan dolog az életemben, amivel nem vagyok elégedett. Ha viszont azt keresem, hogy ki a hibás ezekért, rájövök, hogy legfeljebb önmagamat hibáztathatom, senki mást.
Isten, a valóban létező, nem mindenható, persze mindig ott volt, és minden tőle telhetőt megtett értem. Ez utóbbi az áldás. Isten állandóan sugározza szeretetét, csak én vagyok néha eltévelyedve.
Ha az ember állandóan kristálytisztán látná a dolgokat, folyamatokat, talán nem rontaná el a sorsát…De kitudja?
Kicsit aggasztó, hogy családoknak, ahol nem egyszer kiskorú gyermekek vannak, csak úgy elárverezi a bank a házát.
Vajon senki sem gondol arra a családon kívül, hogy hol a francba fognak ők lakni a jövőben? Két vagy három gyermekkel albérletbe költözni kicsit kellemetlen. Na, erre csak úgy fel akartam hívni a figyelmet.
Úgy néz ki, hogy a pénzügyi világ ahelyett, hogy a társadalom hasznát szolgálná, inkább az emberek romlására van.
Sablon: Banana Smoothie. Blog at WordPress.com.
