Milyen tragikusan nevetségesek emberi játszmáink, az ahogy egymást többé vagy kevésbé be próbáljuk csapni, kisebb vagy nagyobb ideiglenes előnyökért.
Aztán ezzel párhuzamosan a méhek és a kis kék pillangó körülszállják a virágokat az utcaszélen, és Isten hasonlíthatatlan szépsége nyilvánvalóvá válik. Egy pillanatra bepillantást nyerek a mennyországba, ahol nincsenek játszmák, sem vesztesek, sem győztesek…
szeptember 22, 2011
Emberi játszmák
Vélemény? »
Vélemény?
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URI