Most Csernus Imre A férfi című könyvét olvasom. Tetszik valami miatt. A pasi kiméletlenül őszinte, kicsit emlékeztet ilyen szempontból Kertész Imrére. Persze csak ilyen szempontból.
Hamarosan elmegyek megint sétálni. Még egyszer körbejárom a kövesdombot. Ha igen. Mert most csak időtöltésből mennék. Igazából nincs kedvem kimenni a házból.

Ma reggel sikerült decens időben kb. 8.30kor fel-

keljek. Talán még egy kicsit korábban. A reggeli

napsütésben elmentem vásárolni, és hálásnak

éreztem magam azért, hogy felkelhettem, egészséges

vagyok, és viszonylag jól érzem magam. Osho azt

mondta, hogy annak ellenére kell hálát  érezzünk,

hogy nincs ki felé érezzük a hálát, mert személyes

Isten nem létezik. Tehát csak úgy meg kell jelenjen a

hála érzése, minden erőltetés nélkül.

December van, elmúlt Karácsony. Hamar sötétedik.
Tettem egy sétát. Néha körbejárom a Kövesdombot, kell a mozgás.
Mostantól van saját Tv-m, bár jobban örülnék egy barátnőnek. Félig vicc, ugyanis tudatában vagyok annak, hogy a barátnő nem tulajdontárgy.
Felhívtam a pap barátomat, de nem vette fel. Biztos foglalt.
Ellenben meglátogatott egy másik pap, a bérmakeresztapám.
Szántai Lajos szerint a Karácsony szó a kerecsen szóból származik, és ez volt Jézusnak egy titkos neve. Érdekes. Nem tudom persze, hogy mennyire helytálló. Tényleg egy rossz sorsra jutott nagy nemzet lennénk? Azt persze soha nem mondta konkrétan, hogy Jézus magyar lett volna, dehát erre enged következtetni.
Na, jó éjszakát. Mert ezt éppen este 9-kor írom.

Örült hindu papod

jót kirándultunk a hegyekben, egy hegyi faluban, Bölönben. Meglátogattunk egy érdekes borvízforrást, lovagoltunk, énekeltünk.
Igaz, hogy nekem kicsit sok volt az imádkozásból, de ennyit azért simán kibírok.
Kedvesek voltak velem és jóindulatúak, és ez a fontos. Alapvetően jól éreztem magam.
Volt egy néger fiú is velünk, aki kiválóan dobolt az énekekhez. Vele egy elég érdekes angolt lehetett beszélni, mert kicsit gyors ritmusban és szokatlanul beszélt, de azért megértettük egymást. Így telt a hétvégém most dec.13-val bezárólag.

A minap elindultam sétálni, úgy gyakorlatilag céltalanul, és egy lépcső tetejéről megszólít az egyik régi ismerősöm, hogy van egy jó előadás, nem akarom-e meghallgatni. Vujity Tvrtko és Szenci Sándor tartottak egy nagyon érdekes előadást a baptista imaházban.
Így ismerkedtem meg a baptistákkal. Holnap, ha minden igaz, kirándulni megyek velük.

Szóval tegnap voltam Zsolt barátoméknál, ahol érdekes társaság verődött össze fiatalokból, és beszélgettünk meglehetősen személyesen és a mélységeket kutatva.
Ma reggel azonban megint nem keltem fel. Ágyban maradtam egészen kora délutánig. Kár.
Aztán elmentem egy ismerősünkhöz, akinek a nyáron dolgoztam egy keveset meg a kora ősszel.
Holnap reggel megint elmegyek a pszihiáteremhez, aztán kiveszem a bankból az új bankkártyámat, aztán nem tudom. Leheltől kaptam ajándékba Mikulásra egy kis agyagból készült buddha szobrot. Ezt Lehel maga készítette sajátkezüleg.
Ügyes csávó ez a Lehel.
Amúgy még testileg egészséges vagyok. Ki tudja meddig?

Tisztelt, mert magamon kívül nem szeretek senkit.
Holnap valószínüleg beutalnak a pszihiátriára. Kár. Nem szeretem ott.
Amikor ezt a blogot írni kezdtem tele voltam önbizalommal, azt hittem tudom, mitől döglik a légy. Az őrültet a szent őrültségre értettem az őrülthindupapban, de kiderült, hogy a valódi őrület határára sodródtam. Kár.
Imádkozz értem, hogy hamar kijöjjek, és folytassam az életemet.

Szerdán, vagyis ma voltam először gyakorlaton a -most már kimondom- öreggondozási tanfolyamon. Egyébként nem szégyellem, mert tényleg érzek egy hívást ebbe az irányba.
Egy helyi magánkorházban van a gyakorlat. Az öregek többnyire magatehetetlenek vagy közel magatehetetlenek, de ez számomra azt is jelenti, hogy többet tanulhatok a gondozásukról. Sajnos a beteggondozó nővér, aki mellé beosztottak, nem igazán szereti a munkáját. Szóval csak kényszerből csinálja. Jobban szerettem volna egy olyan mellé kerülni, aki hivatástudattal csinálja az egészet.
Hogy ne legyen túl egyszínű ez a blog, csatolok egy képet is őrülthindupap stílusban. Remélem valaki néha mégis idetéved.

Minden nap eszembe jut, hogy milyen jó volna, ha nem lennék. Nem kellene magamat lássam, aki eltévesztettem életcélomat. Célt tévesztettem. Persze lehet még remény, de mégiscsak jobb volna nem lenni.
Most beiratkoztam egy tanfolyamra, nem mondom el mire, mert Zsolt barátom megint kiröhögne. A lényeg az, hogy ettől függetlenül úgy érzem, jobb volna nem lenni. Pedig van vfedél a fejem felett, van mit ennem, van hol megfürödjek, ha mocskos vagyok. “Csak” az értelem és a boldogság hiányzik az életemből.

Ma kiváncsiságból és időtöltés végett elmentem a Villás Béla előadására.
A pasas tehnikailag nem mondott hülyeséget, csak az előadásmódja zavart egy kicsit.
Egyébként megáldattam magam a tanítványával, hátha lesz hatása. Végülis mért ne lenne?
Ugyancsak ma tudtam meg, hogy eltörölték azt a törvényt, ami a személyes digitális adatok rögzítését és tárolását írta elő. Éljen Románia Alkotmánya! Kivéve persze a nemzetállami kitételt.