Ide szépen behajigálom most tudatom cserepeit.
Te, persze sohasem szeded össze…. na de, nem baj.
Hasonmás egy evangéliumra
– írta Orbán István- László-
Mottó:
„…nem teljesen emléktelen,
és nem egészen védtelen
jövünk az Istenből, ki otthonunk,
de fénycsóvát vonunk:…”
William Wordsworth
1. Az igaz beszéd szükségessége
Megfigyelték, hogy a dél-afrikai bushmanok idejének legnagyobb részét nem a táplálék megszerzése foglalja le, hanem beszélgetéssel töltik el. Elmondják egymásnak, ha megcsípte őket egy darázs vagy a nyílvessző mellément a vadászaton, vagy tövisbe ütötték a lábukat stb.
Mi – testileg kényelmesebb körülmények között élve mint ők-
egy dologért biztosan nagyon kell beszélgessünk.
Ez pedig lelki épségünk, emberi mivoltunk megőrzése.
Ez a véleményem, és azt is gondolom, hogy alapvetően ugyanazért beszélgetünk mint a bushmanok, csak más körülmények között.
Ezek a más körülmények pedig sokkal parancsolóbbá teszik
a beszélgetés igényét,
mert éppen közvetlen útmutatóinkat veszítettük el.
2. Istenes fejezet
Van. Mindig is volt és mindig is lesz.
Nem neki van rád szüksége, hanem neked van Rá.
Ő minden erők ereje. – írja Hermész Triszmegisztosz
Engedd meg neki, hogy legyen…- írja az Isa Upanishad
Engedd hát meg Neki!
Miért? Mert másképp sohasem leszel boldog. Csak ebben a megengedő, gyermeki állapotban lehet boldog az ember. Erre utal a Mester is.
Egy nagy magyar gondolkodó szavait idézném:
„ Ne azon aggódjatok, hogy bizonyos evangéliumokat
nem vettek be a Bibliába, hanem olvassátok el azokat,
amelyek benne vannak.
Majd, ha azokat elolvastátok, akkor kutassatok a többi után.”
Szerintem igaza van. Miért? Járjatok utána! Olvassátok el!
Nem tudok én itt újat leírni, de tudom,
hogy amikor egy valóban harmónikus zenét hallgatok, a lelkemben kinyílik egy kapu, amikor látom a lepkét leszállni a levélre és azon megpihenni, úgy érzem egy pillanatra beléptem e mennyek országába.
Így érzem. Miért? Mert a mennyek országa bennünk van.
Valahol itt benn tágas hely van, melybe minden belefér. Ez a hely azonban a gonoszat elemészti, és csak a jót tartja meg.
3. Egy gyermek hitvallása
Egyszer egy magyar apuka és japán anyuka gyermekét március 15.-én magyarságtudatáról kérdezték. Ő így válaszolt:
– Nekem apukám magyar és anyukám japán,
de én nem félig vagyok magyar és félig japán,
hanem egészen magyar vagyok és egészen japán.
Na, édesapukájé! Ha ezt eddig elolvastad,
és egy kicsit visszajelzel nekem,
akkor megkapod a többit is.
Persze, tudom, hogy pocsék az írás, dehát ennyivel szolgálhatok.
Üdvözlettel,
haverod, druszád, jóbarátod, ellenséged
és testvéred