Dalai Lama vs. Dorje Shugden2

Valamikor régen írtam ebben a témában, de akkor csak az egyik oldalát ismertem.
Szóval helyesbíteni szeretnék, ha egyáltalán valakit érdekel. Sajnos csak magyar nyelven, angolúl lusta vagyok ezt még egyszer leírni.
Szóval az a helyzet, hogy Dorje Shugden kultuszának eléggé tisztátalan eredete van a Dalai Láma és Sakya Chöling Trizin szerint is, amit a Dalai Láma dokumentumokkal is alá tud támasztani.
Vérengzések is először a Shugden követők részéről voltak, persze ez nem menti fel a Dalai Láma követőit, ha ugyanezt tették. És persze azzal is lehet érvelni, hogy sok vallási irányzatnak van még tisztázatlan és ambiguus eredete, és azok nálunk mégis szabad vallásgyakorlást élveznek.
Két dolgot tartok itt említésre méltónak. A legfontosabb az, hogy nem ismerjük kellőképpen a távol keleti vallások szerkezetét, eredetét és egymáshoz való viszonyát. Másrészt amíg nálunk, nyugaton a vallást sokan csak hobbiszámba veszik, addíg keleten ez sokszor még mindig a csontok velejéig hatoló élet-halál kérdésnek számít.
Szóval elismerem, hogy évekkel ezelőtt túl hamar ítéltem a Dalai Láma vs. Dorje Shugden kérdésben, és hogy a helyes álláspontot nem ismerem. Lehet hogy egyiknek, lehet hogy másiknak van igaza…

Kedves olvasó…

… ha olvassa valaki egyáltalán ezt a gyenge színvonalú blogot.
A következő dolog foglalkoztat mostanában. Mindig gondolkoztam azon, hogy mit akarok leginkább az életben? Hogyan lehet megfogalmazni azt a legmagasabb célt, amit végülis el akarok érni?
Ennek e célállomásnak a neve ÜDVÖSSÉG. Az persze más kérdés, hogy nem akarom eléggé, s ezért valószínüleg el sem fogom érni.
Na de milyen is lehet az az üdvösség. Számomra az egyetlen valóban hiteles üdvözült állapot leírás az az indiai hagyományban a nagy szamádhi leírása.
Ebben az állapotban “sem az nem jellemző, hogy a test durva, sem az nem jellemző, hogy a test szubtillis, hanem AZ EGÉSZ LÉTFOLYAM URALT.” Az egész létfolyam uralt, csak így lehetsz maradéktalanul boldog. Amíg vannak “belső” folyamataid, amiket nem uralsz (érzelmek, függőségek,visszatérő gondolatok, félelemek stb.), addig hogyan lehetnél maradéktalanul boldog?
A belsőt azért tettem idézőjelbe, mert igazából külső és belső nem igazán választhatók el egymástól. Egy adott ponton összefolynak.
Valójában az egyik kitűzhető cél éppen az lehetne, hogy a belsőt olyannyira függetleníteni tudd a külsőtől, hogy a külső hatások azt ne tudják felbolygatni. Vagy úgy is feltehetjük helyesebben a kérdést, hogy létre kell hozd a belsődet, hiszen eddig csak külsőd volt. Az egyik nagyon magas állapot az, amikor a figyelem és az erőforrások kizárólag a belsőre irányulnak. Ilyenkor az jellemző, hogy a test szubtilis. Például nincs szüksége táplálékra, vízre sőt levegőre sem. Vagy áttetsző, az érintő kéz átmegy rajta.
A legmagasabb szinten a külső is integrálva van. A test hol szubtilis, hol durva, pontosan az adott helyzetnek megfelelően. Ha közönségesnek kell látszania, akkor közönséges, ha rendkívülinek kell látszania, akkor rendkívüli. Ennél emelkedettebb állapotot el sem tudok képzelni. Én igazából bőven megelégednék a szubtilis testtel. Persze ebben a vágyamban sok önzés is van. Független és befolyásolhatatlan szeretnék lenni…Itt kifogytam a szuszból, úgyhogy itt kurtán-furcsán be is fejezem mai fejtegetésemet. Vagy még annyit hozzáteszek, hogy ez nekem úgy csapódott le a tudatomban, hogy minden lehetséges felmerülő helyzetet uralni szerettem volna tudni. Persze ez egyrészt nem feltétlenül szükséges, másrészt nagyon messze állok ettől.

Helyek

Nemrég üldögéltem egy kicsit magamban, és egy gyönyörű hely képe villant fel bennem, ahol jártam.
A helyet erdők vették körül, a hely maga kaszálóvidék volt. A kaszálón mindenféle vadvirágok nyíltak.
Alább tiszta vízű, sebes sodrású, mély medrű patakocska folyt el, partján ritka, védett virág nyílott.
Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy egy ilyen helyen szeretnék élni, ahol minden tiszta és eredeti.
Igazából minden embernek jót tenne valószínüleg, ha egy ilyen helyen élhetne.

Impresszió

Egy fa kérgéről visszaverődő napfénybe mondtam az imámat,
Szinte azonnal teljesült.
Fél szájból, fél szívből mondtam az imámat, és úgy sem hagyott el az Isten.
Pedig nem vagyok méltó a szeretetére…

Emberek

Viszonyulas tekinteteben sokfele emberrel talalkozhatunk, de alapvetoen ket ellentetes tipus tunik ki.
Az egyik akkor is kicsit jobb kedvre tud deriteni, ha amugy nem sokat ersz, de ertekeli benned azt a kicsi jot, ami van.
A masik akkor is lehord, ha erre semmi okot nem adtal.
Ennyi a kulonbseg: az egyik egyutterzo, a masik kegyetlen.
A kegyetlenseg pedig legtobb esetben a rovarvilagbol rankmaradt maradvany tulajdonsag.

Békesség

Éppen jöttem haza az egyik multi szupermarketből
megpakolva.
Ahogy jövök a járdán, látom, hogy anyumnak egy kedves ismerőse, egy bácsi jön velem szembe az úton.
Felveszem a szemkontaktust, és köszönök: “Jó napot kívánok!”
Gyorsan visszafelel:”Békesség Istentől!”
A reformátusok szoktak így köszönni, de eddig még soha nem vettem észre, hogy valójában milyen szép is ez a köszönésforma. Lényeges jót kíván a másiknak. Hiszen a békesség alapvető a boldogsághoz.
Az Úr Krisna is ezt a költői kérdést intézi adott ponton Ardzsunához:”békesség nélkül ugyan hogy lehetne valaki boldog?”.
Kedves olvasó, békesség neked Istentől!
Hacsak egy pillanatra belekóstolsz, örökké erre fogsz vágyni.