Avatár

Megnéztem én is a filmet, igaz lebutított változatban, a 3D-s effektusok nélkül. A film tartalmára szeretnék reflektálni.
Szóval, amikor a főhős megérkezik a bolygón létesített bányatelepre, egy pár percig egy hatalmas külszíni fejtés képét látjuk. Erről nekem egyből a Verespatakon tervezett bányaprojekt jutott eszembe.
Először azt hittem, hogy a főhőst valahogy összeforrasztották az avatár kosztümmel, aztán jöttem rá, hogy ő közben “nyugodtan” fekszik egy tartályban, csak valamiféle idegi kapcsolat van elektromosan közte és az avatár test között.
Amúgy az Avatár és a Pandora szavak valóban léteznek. Az avatár szanszkrit szó, jelentése Isten megtestesülése, Pandora pedig egy görög istennő volt tudomásom szerint, akinek volt egy nem túl jó dolgokkal teli szelencéje.
A filmben levő csatajelenet emlékeztetett egy kicsit Az utolsó szamurájra. Ott is puskák és ágyúk ellen mentek íjjal és karddal.
Nagyon szerettem volna a főhős helyében lenni. Egy világot megmenteni mégiscsak nagy és dicső dolog.
Sajnos az őserdőket jelen bolygónkon ennek ellenére továbbra is pusztítják. Vannak filmen látható külszíni fejtésű bányához hasonlók például Új-Guinea őserdeiben. Szóval a filmen ábrázolt helyzet nagyon is létezik a való világban.
A filmen látható bennszülött törzs nagyon nemes jellemzőkkel rendelkezik. Szemléletüket és hitvilágukat nézve nekem most az ausztrál bennszülöttek jutottak eszembe.
A filmen látható erdő és különösen a nagy fa gyönyörű. A lakó fára gondolok, amit később elpusztítanak a fehérek.
Szeretnék egy ilyen erdőben, egy ilyen törzs fiaként élni.

Kontroll

Nagyon bánt, hogy nem tudom kontrollálni a körülményeimet, az erőforrásaimat.
Szerintem egy igazi joginak (jóga), egy igazi harcművésznek vagy egy igazi budhistának képesnek kell lennie kontrollálni a körülményeit és az erőforrásait. Kezdve a testével, folytatva a lakásával és munkahelyével, beleértve az érzelmeit stb. Egy ilyen hiteles ember ugyanakkor érzékelhetően hozzá kell járuljon a világ jobbá tételéhez.
Hála azoknak, akik megtanítottak írni, olvasni, gondolkozni, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Azért írom le ezeket, mert remélem, hogy legalább ezáltal hagyok valami nyomot magam után, ami jelentéktelen életemet egy kicsit jelentősebbé teheti.

Requiem a Tiszáért

10 évvel ezelött volt a rossz emlékű tiszai ciánszennyezés. Emlékszem. A csodálatos méretű és különböző fajtájú, megdöglött halak képét feledni nem lehet. Ékes példája volt annak, hogy az ember milyen mértékben képes tönkretenni a természetet. Most, hogy kiderült, hogy az üvegházhatás egy bizonyos mértéket, természeti törvényeknek köszönhetően nem haladhat meg, sokan fellélegeztek, hogy “na lám, mégse vagyunk akkora veszélyben.” Ennek ellenére azt mondom, hogy a természet védelmének szükségességét nem lehet túlhangsúlyozni. Erre emlékeztessen minket a tiszai ciánszennyezés.
Hiszem, hogy nem csak testi hanem lelki bántalmaink egyik oka is, hogy elszakadtunk a természettől, és tönkretettük azt. Őrizzük meg, ami még menthető!

Szerelem

A szerelem gyönyörű dolog.
Milyen kár, hogy olykor mi, férfiak megelégszünk csupán a szexszel, és elfelejtünk vágyakozni erre a nagyobb, értékesebb dologra.

Csillagok és…

Voltam a testvéreméknél Udvarhelyen.
Ma amikor jöttem haza, egy számomra érdekes dologra lettem figyelmes. Ezt megelőzendő el kell mondjam, hogy egy időben nagyon foglalkoztattak a geometrikus jelképek. Úgy tudtam, hogy az ötágú csillag a fekete mágiának a szimbóluma, ami persze nem feltétlenül igaz, az viszont köztudott hogy a szabályos hatágú csillag (többek között) a zsidóságnak a szimbóluma.
Na mostmár, láttam egy karácsonyi hangulatú kirakatot, ahol a nyolcágú bethlehemi csillag mellett ott volt az ötágú és két kicsi hatágú csillag is. Láthatóan jól megfértek egymás mellett.
Találkoztam egy szegény hajléktalan nővel is, akinek adtam egy szendvicset. Erre felbátorodott, megölelt, kikérdezett arról, hogy hol lakom, és megigérte, hogy meglátogat Vásárhelyen. Igazából azt remélem, hogy nem talál meg. Sajnos a szendvicsnél többet nem tudok adni neki.

Há!

Ez egy olyan felkiáltás akar lenni, mint a Lin-csi apáté. Jöjjön már a megvilágosodás.
Felismertem, hogy mindig a jövőben keresem a boldogságot, és valami eseménytől teszem függővé. Módfelett hajlamos vagyok erre. Pedig ma is, amikor sétáltam, az egyik utcán végigmenve kifejezetten boldognak éreztem magam. Derült volt az ég, és sütött rám a Hold, és ez pont elég volt.
Ma másodszorra készítettem Mexikói sült paradicsomot, ma teljesen egyedül. Finomra sikerült. Ez egy vegetáriánus kaja. Mindenkinek ajánlom.
Továbbra is olvasom Csernusnak a könyvét. Hátha egyszer befejezem. Nem sietek nagyon.
Üdv bárkinek, aki olvassa ezt a blogot.

Barátaim

Vannak barátaim. Nem tudom, mit szeretnek

bennem, de szerencsére valamit szeretnek,

másképp gondolom nem töltenék velem az idejük

egy részét. Az egyik ilyen barátom egy fiatal kato

likus pap. Azt mondja nem fél a jövőtől. Azokat a

dolgokat, amik félelemmel tölthetnék el, egysze-

rűen csak “lepipálja” vagy fokozatosan megszelidí

, hozzászoktatja magát a gondolathoz. Azt mondja

hogy ő nem bánja, hogy nem házasodhat meg.

Ő azáltal, hogy pap lett, egy pozitív döntést hozott,

és nem lemondott valamiről.

Mostanában

Egy pár napja voltam egy Hellinger féle család-

állítási hétvégén és ott szereztem egy kedves,

de távoli barátnőt is.  Mégis nyomottnak érzem

a hangulatomat. Úgy érzem nem tudok megfelel-

ni az életnek.(és a halálnak)

Csernus

Most Csernus Imre A férfi című könyvét olvasom. Tetszik valami miatt. A pasi kiméletlenül őszinte, kicsit emlékeztet ilyen szempontból Kertész Imrére. Persze csak ilyen szempontból.
Hamarosan elmegyek megint sétálni. Még egyszer körbejárom a kövesdombot. Ha igen. Mert most csak időtöltésből mennék. Igazából nincs kedvem kimenni a házból.