Boldog új évet!

Nem boldogabb új évet!
Utálom, ha valaki boldogabb új évet kiván. Ez olyan bizalmaskodás vagy szépelgés, ami nem vall igazán szilárd egyéniségre.
Amúgy valami miatt hihetetlenül fel tud háboritani a szépelgés minden formája. Ebben többek között nagyanyám jár az élen. Már a gondolatától is felment a cukrom. Úgy látszik, nem vagyok tökéletes. Lehetnék elnézőbb és megértőbb.
De ez számomra, úgy látszik, csak elmélet. Sajnos nekem is megvan a magam rögtön itélő birósága.

Amúgy azért nincs néhány szó helyesen irva, mert nincs hosszú I betű a billentyűzetemen.
Ne rúgjatok be, szivjatok inkább hasist! 🙂

Karácsony

Boldog, békés Karácsonyt kivánok mindenkinek!
Legjobb ha minden nap egy kicsit Karácsony.
Adja meg Isten, ha tudja, minden napra nektek a legtisztább tudatot. Mi más nagyobb ajándékot adhatna?

Jóság

Az emberek alapvetően jók.
Ha megnézed a hireket egy normálisabb tévéadón, láthatod, hogy mindig van 3-5 olyan hir, amely jó és nemes dolgokról szól. Például sok-sok ember összefogott egy jó ügy érdekében, pénzt adományoztak egy jó célra stb. Valaki segitett egy másik embernek, és jó barátok lettek. Enni adtak a hajléktalanoknak. Valahol egy területet megtisztitottak, rehabilitáltak.
Persze látsz sok rossz hirt is, meg azt is láthatod, hogy a legtöbb embert csak a saját rövid távú érdekei érdeklik.
Ennek alapján három tipusú embert különböztethetsz meg: vannak a kifejezetten gonoszak (viszonylag kevés, de nagy hatású), vannak a közönséges módon önzőek (nagyon sok), és vannak a kifejezetten jóakaratú emberek (viszonylag kevés, de annál nagyobb hatású).
Ezeknek a tipusoknak mindegyike eredetileg jónak született.
Hogyan lehetne tehát ezt a jóságot megőrizni és továbbfejleszteni, stimulálni? Ez az én kérdésem. Hogyan lehetne egy valódi, nagy tömegekre kiterjedő utópiát létrehozni? Ezt a törekvést és lehetőséget látom pl. a Krisna tudatban, de a vallási ideológia nélkül létrejövő ökofalvakban vagy más vallások mozgalmaiban is felfedezni vélem. Ha minél több ember életében meg tudna valamilyen módon születni az önzetlen, odaadó szolgálat az érző lények vagy Isten iránt, ez a Föld egy sokkal jobb és békésebben ragyogó hely lenne.

Szeretett lelkeim

Az Élet nagy lehetősége, amit meg kéne valósitani, pedig a következő:
“Meglátni a valóság titkát, ismerni az okokat és a törvényt, megszabadulni a vágyak indúlatától, a létezés indúlatától, a tudatlanság indúlatától. Legyőzni az életet, legyőzni a halált.”
Az ember azonban többnyire, ha nem is gonosz, de gyenge jellemű, vagy érthetetlen okból ragaszkodik a rossz úthoz. Az is lehet, hogy nem a saját jól felfogott, hosszútávú érdeke szerint cselekszik.

Kis krónika napjaimról

2010. december 15. voltam először egy faluhelyi öregotthonban önkéntesként. Ma december 21. voltam másodszor.
Legfőbb feladatom, hogy az öregekkel beszélgessek, meghallgassam őket, de beseg0tek néhánz apróbb dologban is, mint az öregek felültetése, öltöztetése, tolókocsiba átrakása, vérnyomásmérés stb.
Ezzel már egy csöpke kis értelme van az életemnek.

Két gondolat

Elöször is úgy gondolom, hogy nagyszerű dolog, ha valaki azon kívül, amit a túlélésért és a jó megélhetésért tesz, tesz még valamit ingyen a köz javára. Ehhez persze egy belső erőforrás kell. Jobb híján ezt a legtöbb helyen akaratnak nevezik. Tehát akarat kell hozzá elsősorban.
Amúgy minden dolog legelemibb mozgatórugója a jó akarat. Van néhány ember akiben megvan, és van elég sok, akiben nincs meg.
Második gondolat.
Ha elfogadjuk lelki valónknak a csakrák szerinti felosztását, akkor el kell mondjam, hogy meglátásom szerint a mai átlagember tényleg az alsó két csakra között ingadozik, és az úgynevezett manipúra csakrát csak kevesen érik el. Akik mégis elérik időszakosan vagy tartósan, azok már spirituális mesterekként lépnek fel, és osztják az eszet a többinek. Részben joggal. Persze annak volna joga igazán tanítani, és az kéne szervezze a társadalmat is, aki a legfelső csakra szintjén áll. Hol vagyunk mi ettől?
Ebből következik, hogy erkölcsi válság már azelött volt, mielőtt gazdasági válság lett volna, és félő hogy lesz még válság azután is, hogy ez a válság véget ér. ….

Rend

“Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged!”
Rendre volna szükség az életemben, ami megtartson. De persze azt szeretném, ha az a lehető legjobb rend lenne, ami lehetséges.
Márcustól elméletileg lehetőségem lenne, hogy csatlakozzak a Krisnásokhoz. Kérdés, hogy tényleg akarom-e?
Addig remélem világosan és megbánásmentesen el tudom dönteni. Mindenesetre addig dolgozni kell. Bele kell tanuljak egy új munkába, ami, ha összejön, nagyon jó lesz. Drukkoljatok nekem 🙂 Na meg magatoknak is…

Gondolatok az élet

egy két jelenségéhez. Úgy látszik, hogy a néptánchoz éls

az autóvezetéshez is gyors felfogás és sok optimizmus szükséges.

Van elég ember: ha egy-kettőnek nem megy, az belefér

a szórásba. Bárcsak ne a szórásban lennék.

Ki tudja mit bizonyít majd a jövő?

Segítség!

Jön, hogy néha hangosan ezt kiáltsam,de sajnos nincs ki segítsen. A legfontosabb dolgokban, amik nem működnek az életemben, úgy látszik senki sem tud segíteni. Ez most még tűrhető, de mi lesz ha a sok múlasztás kicsúcsosodik? Jobb szeretném azt nem megérni.
Lassan 30 éves fejemmel úgy próbálok élni, mint egy rosszabb középiskolás. Ez nem túl bíztató, ha kívülről nézem….

Gondolatok

Ole Nydahl “Ahogy a dolgok vannak” című könyvéhez. A könyv alapvetően jó, de egy sokat ismételt dologban szerintem pontatlan.
Beszél a tér pozitív örömteliségéről. Szerintem pontosítani kellene, hogy itt a belső térről van szó, mert a külső tér múlandó, ezért alkalmatlan örök boldogság fenntartására. Itt el is érkeztünk a második pontosításhoz: nem beszélhetünk a tér pozitív örömteliségéről, legfeljebb boldogsáról. A belső térben ugyanis üresség és fény van, ami nem felel meg az öröm fogalmának. Öröm például egy finom étel elfogyasztása vagy egy jól sikerült szexuális együttlét, de ezeknek általában megvan az ellentétpárjuk.
A belső tér örök és ártatlan ragyogásának nincs egyenértékű ellentéte.