Jelenleg

Jelenleg egy nagyon furcsa jelenséget tapasztalok. A tudatomban valaki kutat az emlékek között. Szinte mindenről eszembe jut valami. Közben még mindig nem tudok pisilni rendesen, remélem megérted kedves olvasó, hogy erről is írok. Mint tapasztalat elég kellemetlen.
Egyébként az életminőségem ugyanolyan mint az öngyilkosságom előtt. Azért nem öngyilkossági kísérletet írok, mert a szívstopp már elég komoly szándéknak vehető. Mindegy. A lényeg, hogy, ha most visszamehetnék a múltba, lebeszélném magamat az öngyilkosságról. Én tudnám hogyan győzzem meg magamat. Egyszerűűen csak leírnám jelen állapotomat és a visszatérő élményeket az intenzív osztályról meg a pszihiátriáról.
Tapasztalatból mondom, nincs lehangolóbb hely, mint a marosvásárhelyi pszihiátria egy beteg számára. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny?
Mindegy.
Amikor az intenzíven voltam, még szilárdul hittem, hogy képes leszek egy teljes keresztény fordulatot, ún. megtérést produkálni, de még mindig az az István vagyok, aki szereti a keleti zenét, és alkalmanként szexoldalakat böngész az interneten. Igaz, hogy megfogadtam, hogy ez utóbbit nem teszem többet.
Kicsit elrontottam az életem, na de előre kell nézni, hogy még mit lehet belőle kihozni.
Isten segítségével ezt teszem kisebb- nagyobb sikerrel nap mint nap. Persze Isten alatt ne a szakállas főbírót, hanem valami Brahman szerű lénységet érts. Remélem valami jó is születik abból, hogy ezt leírtam.