Emberi játszmák

Milyen tragikusan nevetségesek emberi játszmáink, az ahogy egymást többé vagy kevésbé be próbáljuk csapni, kisebb vagy nagyobb ideiglenes előnyökért.
Aztán ezzel párhuzamosan a méhek és a kis kék pillangó körülszállják a virágokat az utcaszélen, és Isten hasonlíthatatlan szépsége nyilvánvalóvá válik. Egy pillanatra bepillantást nyerek a mennyországba, ahol nincsenek játszmák, sem vesztesek, sem győztesek…

Áldás és átok

Van jó néhány olyan dolog az életemben, amivel nem vagyok elégedett. Ha viszont azt keresem, hogy ki a hibás ezekért, rájövök, hogy legfeljebb önmagamat hibáztathatom, senki mást.
Isten, a valóban létező, nem mindenható, persze mindig ott volt, és minden tőle telhetőt megtett értem. Ez utóbbi az áldás. Isten állandóan sugározza szeretetét, csak én vagyok néha eltévelyedve.
Ha az ember állandóan kristálytisztán látná a dolgokat, folyamatokat, talán nem rontaná el a sorsát…De kitudja?