“Meg sem moccansz, s célodnál vagy. Szád sem nyílt, s a szó elhangzott.”
Egy keresztény-buddhista-taoista ember írása következik a kereszténységről.
Leginkább Ágoston egyházatya késő öregkori írásaiból és egyéb forrásokból ránk maradt TÉVES nézetekről szeretnék nyilatkozni.
Nincsenek olyan merész reményeim, hogy ezek a téves nézetek valaha ki lesznek tisztítva az Egyházból. Annyira beleívódtak papok és hívek tudatába egyaránt, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. A régi és új egyházi énekek is tele vannak velük. Még az új- pogányok is, akik a “régi igaz hitet” próbálják újrafelfedezni, nos, azok is vallják ezeket a nézeteket.
Tehát, a helyes nézet:
Jézus NEM véres áldozat! Legalábbis nem az Istennek. Istennek nincs szüksége a vér vagy vérengzés látványára! Isten nem a bosszú istene, hanem a szereteté.
“Isten a szeretet.” Szt. Pál
Itt máris láthatóvá vált, hogy Badinyi úr is tévedett, ugyanis biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy Szt. Pál írásai több mint 90 százalékban helyesen tükrözik a krisztusi felfogást. Saul valóban megtért, és Pál lett belőle. El kell olvasni a leveleit, a Szeretet Himnuszt, és akkor világossá válik.
Továbbá, Jézus nem az Istent engesztelte ki az emberiséggel, hanem az emberiséget Istennel. Az Istentől eltávolodott gyáva és önző embereknek mutatta meg a teljes hűség nehéz de üdvözítő útját.
Vajon Isten ítélte halálra Jézust? Semmiképp. A farizeusok Pilátus segítségével, ott van a Szentírásban leírva. Az emberek akarták Jézus halálát, ott sem mindenki.
Ha hozzászóltok, akkor talán írok majd más téves nézetekről is, amelyekről kevés szó esik.