Loyolai Szent Ignác lelki zsenialitása
Szent Ignác tanításából a következőket értettem meg:
Az embernek van egy állapota, amikor egyvonalba esik Isten akaratával. Loyolai Szent Ignác ezt nevezi vigasznak (consolatio). Más fordításban alátámasztottság. Ez az állapot lehet extatikus és könnyű, de lehet nehéz és meglehetősen kellemetlen is. Isten akaratát követni nem mindig édes.
A vigasz vagy alátámasztottság állapotában hozott döntéseink helyesek, még ha később nehéz is mellettük kitartani.
A másik állapot a vigasztalanság. Az ember elveszti érdeklődését Isten követésében, és kilátástalannak, reménytelennek látja a helyzetet, amiben van. Ilyenkor nem szabad felülbírálni és módosítani a vigasz, az Istennel való egyetértés állapotában hozott döntéseinket.
Ignác ajánlja, hogy ellenőrizzük, hogy mikor voltunk, vagyunk vigaszban vagy vigasztalanságban, és ezáltal a felelősségteljes életvitelben növekedjünk.
Mindezt “Isten nagyobb dicsőségére”. Tehát üdvtörténeti szerepünk van azáltal, hogy Isten oldalára állunk vagy sem.
Én pedig azt látom, hogy ha rátekintünk világunkra őszintén, emberileg, akkor észrevesszük, hogy Isten terve benne jelentősen megbicsaklott és eltorzult. Nem maradéktalanúl az valósult meg, amit Isten akart.
A tennivaló rengeteg, és azok száma, akik ezért elhivatottan dolgoznak, még mindig kevés.
Bárcsak egyszer eljutnánk oda, hogy mindent feldolgoztunk, és világunk teljesen egyvonalba került Istennel.