Az örülthindupap mint minden pap, néha prédikál.
De nem jó pap. Nem éli azt, amit prédikál.
Szeretnék bátor és életrevaló lenni, mint Zorbász,
a görög, de nem vagyok az.
Szeretnék békés és méltóságteljes lenni, mint Buddha, de nem vagyok az.
Elemi gátlások állnak utamba, nagy művész kell legyen, aki ebben tud segíteni. Kéne egy ilyen Valaki.
“A teljes létfolyam uralt.”
Európa ennek az életcélnak még a
megfogalmazásától, meghatározásától is
messze van, nemhogy az
elérésétől. Én már meg tudom fogalmazni.
Tudom, hogy ez a teljes boldogság, ami elérni
vágyom, de a megvalósításától sajnos még egy
átlagembernél is messzebb vagyok.
Először fel kell tudni dolgozni a másodlagos
feszültségeket aztán az elsődlegeseket. Asszem
ez volna a balkéz útja. Vagy egy nap mint nap
nagyon fegyelmezett és rendezett, egyre gyara
-podó életet élni. Asszem ez volna a jobbkéz útja.
Én egyiken sem haladok igazán. Habár újabban minden nap elismétlem néhányszor a Gayatri és az Om
mantrát. Remélem legalább egy hajszállal
közelebb kerülök a célomhoz.
Az a helyzet, hogy az igazságérzetem konfliktusban van a vágyaimmal. Igazság szerint büntetést érdemelnék az elpazarolt életemért, melyben felét sem valósítottam meg annak, amire hivatott vagyok. Vágyam azonban az, hogy valahogy az egésztől megszabaduljak, és egérutat nyerjek. Ne kelljen senki előtt számot adnom, még magam előtt sem, mert ez utóbbi is kellemetlen egy kicsit, még ha magamat meg is értem.
Igaz, hogy némiképp karikaturája lettem önmagamnak, de azért van bennem egy kicsi jó is. Ebben biztos vagyok.
Mindenkinek, aki még nem hallott vagy olvasott alternatív nézeteket vallási témában, ajánlom Oshot. Persze nem kell túlságosan szívre venni, amit mond, de a szövege akkor is érdekes. A youtube-on is érdemes rákeresni. Van vele néhány érdekes video.
Amikor befejeztem a nyolc elemi osztályt, és felvételiztem a középsikolába, nos azon a nyáron történt, hogy kikerülve az iskolába járás viszonylag biztonságos rutinjából, újból szembesültem az élet durva valóságával. Egy hajléktalan cigány fiatallal való kellemetlen találkozás volt az a pont, ahol úgy éreztem nem bírom tovább. Mélységesen átéreztem, hogy ez a világ nem igazán és nem teljesen jó, hogy valamiféle megváltásra szorul. Megpróbáltam kidolgozni egy titkos tehnikát, amivel megváltsam a világot, de csak arra jutottam, hogy a sok erőlködéstől nagyon lefogytam és komoly alvászavarom lett. Később a helyzet némiképp stabilizálódott, de igazi útra nem találtam, inkább csak az iskolába járás rutinja és kósza érdeklődéseim a fotózás és a környezetvédelem iránt tartottak fenn. Csak sejtem, hogy milyen lehet a tinédzser szerelem, nekem igazi kapcsolatom csak sokkal később volt.
Körülbelül egy év telt el, amikor tizedik osztályos középiskolásként egy kosárlabda meccset játszottunk az osztállyal. Akkor egyszer csak kb. félpályánál hozzám került a labda, és én gondolkodás nélkül kosárra dobtam, mert sokan állták el utamat. A labda nagy ívben repült, és símán suhant le a kosáron keresztül. Az úgynevezett szűz dobás.
Azt mondja ennek láttán az egyik osztálytársam: “Istvánt megszállta a Szentlélek.”
Ez szöget ütött a fejemben. Lehet, hogy nem véletlen volt a dobás, hanem valamiféle intuitív erő vezette a kezemet, ami csak bizonyos tudatállapot mellett nyílvánul meg? Úgy érzékeltem, hogy ez utóbbi, és meglepődve fedeztem fel, hogy a gondolkodásom legtöbb esetben gátolja ennek az erőnek a működését. Úgy érzékeltem, hogy az önkéntelen testi folyamatok, mint például az emésztés, is ennek az erőnek a hatására mennek végbe. Úgy érzékeltem, hogy ez az erő irányítja a szerelmet, például azt a képességet, hogy a szemébe tudj nézni annak a lánynak, akit szeretsz.
Ezvolt szenvedélyes keresésem kezdete a Lélek után, amely oly közel van, mégis oly távol. Ezért fordultam a keleti vallások felé, mert ott módszereket véltem felfedezni a Lélekkel való teljesebb egység megéléséhez.
Utólag persze úgy tűnik, hogy mindez inkább kudarcom krónikája, mert bár néhány dologba betekintést nyertem, az egom felett mégsem sikerült győzelmet aratnom.
Mélységesen vágyom az üdvösségre, mert tudom, hogy azon kívül nincs igazi menedék. De jobb lett volna, ha kezdettől fogva lett volna egy igazi mentorom, Mesterem, aki a sok zsákutcától megkímélt volna.
Az Om mantráról azért írok, mert jótékony hatásait akkor is élvezheted, ha nem vagy igazi jógi.
Az om mantra felbontva és értelmezve (ha egyáltalán lehet felbontani és értelmezni) AUM. Az A lehet kicsit Á és az U lehet kicsit Ó. Az A-val kezded és az M-mel fejezed be. Az A a teremtés, az U a fenntartás, az M a pusztítva újrateremtés.
Az Om-ot nagyon magas szellemi nyugalom esetén hallani is lehet, amint a Világmindenségből szüntelenül sugárzik…
Elismerem, hogy szükségem van egy rajtam kívülálló Istenre, még ha létezését bizonyos értelemben abszurditásnak is tartom. De sajnos valóban szükségem van egy ilyen Istenre, mert én belül nem vagyok tökéletes. Defektes vagyok még belül. Azért írom, hogy még, mert egy napon szeretnék tökéletes lenni, mint az Isten. És akármilyen furcsán hangzik, akkor jobban szeretném, mert igazán szeretni csak szabadon lehet. Az, hogy függök tőle, az csak függőség. Ha nélküle is meglennék, mégis ragaszkodnék hozzá, az volna az igazi szeretet.
WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.
Orulthindupap's Blog 