Rend

Hiszek abban, hogy az eredeti Védákban minden fontos dolog le van írva, ami az emberi életet érinti, és hogy csak ennek a bölcsességnek az alapján lehet igazán teljes és biztonságos emberi életet élni.
Om bhur bhuvah suvaha, tat savitur varenyam, bhargo devasya dhimahi, dhiyo yo nah prachodayat. Paro rajase savad om svaha.
A legtisztább védikus jógát Swami Sundaranand-nál véltem felfedezni napjainkban. Aranyos az öreg, és irigylésre méltó. Ha úgy uralnám a jógát mint ő, én volnék a földkerekség legboldogabb embere.

A szexualitásról

Mivel a csapból is ez folyik, különösen nyáron, gondoltam, hogy az őrült hindu papnak is hozzá kell szólnia ehhez a témához, habár ebben a blogban már egy ideje úgy kerülgetem, mint a forró kását. Szóval eredetileg nem akartam írni róla, nehogy fogyatékosságaimra és erkölcstelen hozzáállásomra derüljön fény.
Na, mindegy.
Az már eleve nehéz, főleg egy férfi számára, hogy felismerjük, hogy a másik fél, akit szexuálisan kívánunk, is ember. Ez nekem is nehéz. Szóval amikor meglátok az utcán egy jó testű nőt, akkor csak meglátom a testét és ezzel tökéletesen szimultán megjelenik egy tudattalan impulzus: “lehetséges zsákmány”. Ennyi.
Szó sincs arról, hogy az, akit látok, érző ember, akinek élettörténete, gondjai, érzelmei, érettlenségi komplexusa stb. van, mint nekem.
Szóval a barátaim egy része, akik kicsit tapasztaltabbak és bevállalósabbak mint én, vagyis meg merik tenni az első néhány lépést, azok talán ebbe botlanak bele.
Na de menjünk vissza egy kicsit az elméleti alapokhoz, amelyeknek persze nagyon is kézzel fogható gyakorlati implikációi vannak.
Az ember ugyebár első fokon tiszta tudatosság, vagyis Lélek. Ezt a lelket gyakorlatilag második burokként rögtön körbeveszi a szexuális és az agresszív késztetések világa. Vagyis nagyon valószínűnek tűnik az az elmélet, hogy amíg az ember a szexualitását és az agresszívitását nem teszi tisztába, nem szublimálja, addig nem lesz képes igazán újból magára ismerni, mint Lélek. Ez vajon így érthető? Mindegy.
Persze a szerelmi kapcsolatban de állítólag a nyers szexualitásban is a felek karmája (sorsa) összekeveredik. A férfi is részesül a nő karmájából, tetteinek következményeiből, és a nő is részesül a férfi karmájából, tetteinek következményeiből. Ez elég súlyos dolog, amivel számolni kéne.
Annyi biztos, hogy engem egy idő óta azok a nők vonzottak a legjobban, akikkel hasonló volt a sorsom. Mondjuk nekik is volt alkoholista apukájuk vagy anyukájuk. De volt egy idő amikor csak olyan nőkkel tudtam szóba elegyedni, akiknek már rég nem volt újdonság a szexualitás, és az abortusz élményén is túl voltak már sajnos.
Szóval kényes ez a téma. Ami viszont kezdettől, kora kamaszkoromtól fogva megfogott, sőt rabul ejtett a szexualitással kapcsolatban az az, hogy egy új emberi élet forrása lehet. És ebben már látom, hogy ugyanolyan ember mint én, mert én is voltam gyermek. Szóval igazából hatalmas felelősség egy új emberi élet világra hozása, aki ugyanúgy érez majd, szenved és gondolkodik mint te. A Római Katolikus Egyház és még sok más vallás azt mondja, hogy a gyermeknemzésnek a családon belül kell megtörténnie, vagyis hogy egy házaspárnak a kiváltsága és kötelessége… Csak egy baj van, és ezt már a Tantra tanítja, ami hát elég ellentétes eszmeiségű a katolicizmussal. A Tantra azt tanítja, hogy ha egy gyermek egy férfi is egy nő rövidrezárt kapcsolatában kénytelen felnőni, akkor csak ezeknek a szellemi lenyomatait fogja viselni, vagyis szegényes lesz az érzelmi-értelmi reagáló képessége. A Tantra kifejezett ballépésnek tartja azt, amikor a férfi ugyanolyan nőt választ feleségül, mint az anyja. Ez bizonyos értelemben egy fajta megalkuvásnak, gyávaságnak is a jele.
Az is nagy közhely, hogy mindig a nők választanak társat maguknak, és nagyobbrészt igaz is, mert a férfiak túl gyávák, hogy maguk válasszanak.
Meghódítani egy minden szempontból idegen nőt, no, ez az én vágyam is.
Végezetül, ami szigorúan a szexualitást illeti, én nem értek egyet azokkal sem akik tagadni próbálják a jelentőségét, de még kevésbé értek egyet azokkal, akik túlhangsúlyozzák. A Lélek tiszta tóhoz hasonló nyugalmának megőrzése vagy visszaszerzése a legfontosabb ebben a kérdésben. Ezt a nyugalmat képes a szexualitás is,sajnos, sok más dologhoz hasonlóan megzavarni.

Szépség

Előfordul néha, egy éveben többször is, hogy valami olyan nagyon szépet látok, hogy meg kell álljak, hogy megcsodáljam.
Ilyen volt a minap egy szőlőlevél a délutáni Nap fényében. Eszembe jutatta, hogy az ember és a természet viszonya olyan, hogy az ember képes szépnek látni azt (és csakis az ember. Az állatok csak élnek a természetben, de a szépségéről egyáltalán nem tudatosak.)
Szóval valami isteni elrendelés miatt mi képesek vagyunk szépnek látni a természetet. Hiszem azt is, hogy eredetileg maradéktalan boldogságra teremtettünk, és csak bizonyos dolgok elhanyagolása valamint figyelmen kívül hagyása vezetett el a mai magányos, félelmekkel teli és jobbára boldogtalan világhoz.
Hiszem azt, hogy eredetileg lehetséges a teljes emberi élet, csak bizonyos finom törvényszerűségeket kellene figyelembe venni a megvalósíthatóságához.
Teljes emberi élet alatt értem a jó élet és a jó halál egységét.

Tegnapután holnapelött

Vagyis ma. Az egyik érdekes életmódot folytató barátom szerint a legfontosabb a mai nap. Nem kell rosszra gondolni. Ez egy dolgozó, lelkiismeretes, átlagos srác. Megszámítva azt, hogy én átlagon alúli vagyok sok tekintetben.
Szóval ma nincs a legrosszabb napom, de nem is igazán jó. Az a nagyon rossz benne, hogy még mindig ki vagyok esve a saját életemből, és nem igazán találom a visszaútat.
Kapom interneten az első látásra csábítóbbnál csábítóbb külföldi állásajánlatokat, közben pedig anyum azt akarja, hogy menjek el Budapestre három hónapra pszihoterápiára, ennek a papírjait kellene intézzem.
Egyik barátom ígérte, hogy megmozgat pár szálat az állatkertnél, hátha felvesznek ott dolgozni. Jó volna…
Kapom a Kriya Yoga hírleveleket, pedig beavatásom óta gyakorlatilag nem gyakoroltam semmit ennek az irányzatnak a tehnikájából.
Egy szó mint száz, az élet szépen lassan folyik ki a kezem közül.
Megjegyzem nem volt ez mindig így, bár nyílván a csírája, a lehetősége ennek a rossz állapotnak már rég ott volt. Szóval én eleinte egy nagyon is aktív és az élet iránt érdeklődő ember voltam. Reggel korán keltem, és alig vártam, hogy sok jó esemény áradjon felém az új napon. És áramlott is egy néhány jó dolog felém, sajnos közben alattomosan bekúszott a rossz is. Elvesztettem az akaraterőmet, az ambícíómat, azt a kicsit ami volt, és nincs igazán érzelmi motivációm. Egy kiüresedett, másodlagos életet élek, amelyben csak Isten kegyelméből van minden nap egy kicsi jó.
Sajnos rám igaz a keresztény ének “Életem csak kegyelem, önérdemem nincs”
Alig van valamicske tett, amit nagy jószándékkal az érdem kategóriájába lehetne sorolni az életemben.
Mind azon gondolkozom, hogy hogy jutottam ide.
Valószínű persze, hogy azon kéne gondolkozzam, hogy hogyan jutok ki innen.
Egyszer régen próbáltam öngyilkosság útján. Persze visszahoztak a klinikai halál állapotából. Felépültem testileg, de a lelki probléma csak átalakult.
Most érzelmileg nem vagyok kétségbeesve, így nem valószínű, hogy öngyilkos leszek. Azt csak akkor teszi meg az ember, ha az látszik az egyetlen kiútnak, és nagy érzelmi nyomás van rajta. Én nem ítélem el az öngyilkosokat. Olyan hihetetlen negatív vonzereje tud lenni dolognak. “Kivágni a nagy ászt.” “Egy csapásra megszabadulni minden nyűgtől, ami az élettel jár.”
Csakhogy a komoly felnőtt emberek szerint nem ez történik. Az öngyilkos állítólag még rosszabb állapotba kerül, mint tettét megelőzőleg volt. Hát ez az oka, hogy húzom az időt.

Szivárvány

Ma estefele kimentem még egyet sétálni. Éreztem valahogy a belső késztetést. És megérte, mert láttam egy csodaszép szivárványt. Közben találkoztam egy haverommal is, neki is megmutattam, de ő nem volt elragadtatva tőle. Leálltunk beszélgetni, és mire a beszélgetést befejeztük, a szivárvány el is tűnt.
Az jutott eszembe, hogy valahogy így tűnnek el azok az esélyek is az életben, amelyeket nem használunk ki. Ez sajnos rám is érvényes…