A gyöngéd születés

Állítom, hogy aki nem olvasta Frédérick Leboyer “A gyöngéd születés” című könyvét vagy nem érez rá magától a benne tárgyalt összefüggésekre, annak nincs alapja a spiritualitásban. Csak az ember testi mivoltának érzékenységét és sebezhetőségét ismerve ébredhet bennünk igaz együttérzés, először az ártatlanokkal szemben.
Hogy tudnád ellenségedet szeretni, ha még az ártatlanokat sem szereted?

Szeretet

Nincs az az ember, aki, ha teljesen ismerne, tudna még szeretni. Ez a tudat elkeserítő.

Továbbá előző bejegyzésemből nehogy valaki azt a következtetést vonja le, hogy ha visszatérünk az állati ösztönökhöz, az megoldás. Az állatok ugyanis olyan szenvedéseket kénytelenek elviselni pusztán ösztönre utaltságuk folytán, amiket nem érdemes kipróbálni.

Állatok

Az állatok közül néhány meglepő életszentségről tesz tanúságot. Az, amilyen alázattal viselik a sorsukat és végzik a feladatukat, elgondolkoztathat minket. Ilyen volt a szomszédom fekete macskája is, aki pár napja pusztult el. Rengeteg bölcsesség, alázat és türelem volt ebben a macskában.
Ramana Maharishi mondta, hogy néha az állatok is elérhetik a megvilágosodást. Úgy gondolom, hogy a szomszédomnak már két olyan állata is volt, aki legalább a szeretet szintjét elérte.