Utópia

Ma délután egy biciklis kiszarándoklaton voltam. Így készülünk fel a nagy zarándoklatra, Csíksomlyóra. Pertsze, ha megyek.
Az idén sem sokkal jobb a biciklim, mint a tavaly.
Szóval a biciklim kibírta, és egy nagyon jót kerekeztünk. Középhosszút. Utána beültünk egy diákkocsmába inni. Wow. Egy szép és akadálytalan túra után inni. Az az igazi. Lehet, hogy más szemérmesen bánja, de én még nem.
Cool volt. Jól éreztem magam, és ez nekem fontos. Ebben a testben azt látom , hogy egyedül vagyok a történetemmel, a gondolataimmal, és emiatt jó dolog néha megfeledkezni erről. Közösségben lenni, élvezni a világmindenségben megjelenő jelenségeket, és csak lenni.
A közösség élménye jócskán feledteti azt a tényt, hogy pl. nincs párom, és nem is vagyok méltó egy párra.
Azt is elfeledem, hogy félek, és hogy lusta vagyok, és hogy elpazaroltam jó pár évet az életemből.
Amíg a bicikli gurul a fenekem alatt, addig mindezt elfeledem.
A kocsmában kicsit furcsa és nehéz volt, mert két sör erejéig még teljesen éreztem az elmúlasztott létfeladatok súlyát. Csak a harmadik sörnél sikerült megzsibbadni.
most, amikor ezeket a sorokat írom, még a zsibbadtság állapotában vagyok.
Hiszem, hogy ti, akárcsak én, a Lélek darabjai vagytok. Ez az én hitem. A Lelket tartom lényegi dolognak, amely még az érzelmeket is megelőzi. A gondolatokat másodlagos képződményeknek tartom. Az emberek többségének létállapotát az érzelmeinek kifejezése vagy ki nem fejezése határozza meg. Mindezeket azonban megelőzi a Lélek. A Lélek azonban szabad, és megengedheti magának azt a luxust, hogy a lényeket hagyja magától függetlenül működni. Ez a Lélek bőkezűsége. Menj útadra békével!

Mi van előbb?

A félelem van előbb vagy az önzés? Nem tudom ebben az órában eldönteni, de annyi biztos, hogy a rossznak oka van. Vagy a félelem az vagy az önzés, vagy párhuzamosan mindkettő.
Hogyan éljünk rendezett, harmonikus életet, és haljunk jó halált? Csak ezt a problémát kell megoldani. Egyesek azt mondják, hogy ez egy probléma, mások szerint kettő. Mindegy. A lényeg az, hogy maradéktalanúl meg kell oldani.

Az élet szép

Aki először mondta ki ezt a mondatot, speciális helyzetben lehetett. Sőt, merem feltételezni, hogy úgy hangzott: “Az élet mégis szép.”
Az illető eleinte mogorva, szomorú kedvében lehetett, de valószínüleg nem az életét érintő szerves problémák miatt, hanem valami könnyebb helyzetben.
Aztán, legvalószínübb, hogy meglátott egy gyönyörű virágot a napsütésben tündökölni. Akkor lelke hirtelen megkönnyebbült, és felkiáltott “Az élet mégis szép.”
Ha szükségesnek érzed, folytasd a fejtegetést!