Az öngyilkosságról bővebben

Isti ma, miközben cigarettát vásárolt, találkozott egy szegény sorsú fiatallal, aki kért tőle egy szál cigarettát. Jó szívvel adott.  Aztán beszélgetni kezdtek. A fiatalember mutatott egy mély vágást a nyakán. Abból az időből maradt, amikor öngyilkos akart lenni. Isti elgondolkozott azon, hogy még egy ilyen határozott öngyilkossági kísérlet sem mindig sikerül. Később azt is elmondta a fiatalember, hogy egy szerelmi csalódás miatt vágta el a  torkát, de alapvetően szeret élni. Úgy látszik, hogy ez a gyermekkorból hozott érzés nem hal ki teljesen belőlünk. Akkor még korlátlanul szeretjük az életet, csak később ábrándulunk ki belőle. Negatív tapasztalataink nem megfelelő feldolgozása vezet el ide. Na de hányan képesek feldolgozni a negatív érzelmek ezen gubancát, melyet magunkkal hordozunk? Nagyon kevesen. Ez nehéz munka, sokszor nehezebb, mint a hivatalosan munkának nevezett dolgok. Isti vágyik arra a szabadságra, amelyet az érzelmek feldolgozása adna, de az évek során túlzottan megszokta, hogy elkerülje vagy elfojtsa ezeket.